![]() ![]() ![]() És ha Le Guin ember és ember közti kapcsolatot bénító pontossággal megragadó talentumát olyan eszköznek tekintjük, ami a fantasztikus témát elemeli önmagától és érzelmi-gondolati komplexitással ruházza fel, akkor máris megvan, mi katapultálja ezeket a szövegeket a legmagasabb szintű irodalmi produktumok közé. Amivel persze nem azt akarom mondani, hogy a sci-fi és a fantasy nem több allegóriánál, álöltözetbe bújtatott társadalomfilozófiai problémagyűjteménynél – ám gyakran van egy ilyen olvasata is. ![]() A sci-fi és a fantasy (ahogy laikusként látom) jellemzően ötletközpontú formák: a szerző új nézőpontból kap el egy nagyon is ismerős problémát egyszerűen azzal, hogy az egész cselekményt teljesen idegen közegbe helyezi, legyen az a közeg a Mars vagy akár Középfölde. Le Guin ezen elbeszélései mindenesetre egyértelműen (egyértelműbben) sci-fi és fantasy történetek, nem sok kacérkodás van bennük a „komoly” realizmussal, és ez felettébb jól áll nekik. ![]() Hogy mi a kettő között a különbség? Hm, talán nem sok. Ha az előző kötetnél az volt a problémám, hogy az ötlet időnként ellopta a levegőt az emberi kapcsolatok amúgy érzékeny ábrázolása elől, hát most meg azt élveztem piszokul, hogy a központba helyezett ötletet mennyire feldúsította az emberi kapcsolatok érzékeny ábrázolása. – Hát persze, a Talmudot mindig szabad olvasni! – És rabbi, szabad dohányzás közben a Talmudot olvasni? – Rabelében, szabad a Talmud olvasása közben dohányozni? ![]()
0 Comments
Leave a Reply. |